Monthly Archives: november 2010

Pascal: 146. töredék

30 november 2010

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme.
Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

Mármost min jár az ember esze?
Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.

Dánielné Lengyel Laura: A vidám fiú

29 november 2010

I.

Önök bizonyára mindnyájan ismerték a kis Bodon Pált. Sápadt, vértelen, keskeny, kis arcát mindenütt ott mutogatták, a hol az emberek tolongtak, lármáztak, kacagtak; szóval, a hol valami kis mulatságra volt kilátás. A tíz éves, sápadt fiút néha egy csodálatosan szép, fekete asszonnyal látták; ez a hatalmas, büszke szépség volt az édesanyja. Máskor meg egy impo­náló tekintetű, császárszakállas úr vezette kezénél fogva. A hordárok és bérkocsisok minde­nütt lekapták előtte kalapjukat és Pali, a ki alapjában véve blazírt volt, mint egy negyven éves francia márki, ilyenkor mindig megjegyezte:

– Látod, papa, ez a dolog igazán érthetetlen előttem! A szegény emberek mindig tisztelik a gaz­da­gokat, pedig a gazdagok semmit sem adnak nekik, csak éppen megengedik, hogy bámulják őket. Miért hajlonganak ezek az emberek itt előtted? Te mindig az inasokat küldöd el, ha valami üzenni valód van és sohasem ülsz bérkocsira. (more…)

Valentina Lisitsa plays Rachmaninoff Etude

28 november 2010

ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ : AZ ELSŐ EGYÜTTLÉTEK

28 november 2010

Ha együtt voltunk, minden egyes óra
Ünnep volt, istenültünk összeforrva,
S nem létezett a földön más. Merész
S madártoll-könnyű voltál, szédülés
Fogott el, hogyha néztem, hogy robogsz a
Lépcsőn, fokokat átszökellve, és
Vezetsz a kertbe, titkos birtokodra,
Hová mint tükrön túli tájba lépsz.

Ha alkonyult, kegyelmesen kitártad
A kettős szárnyú szép oltárkaput,
S az éjszakában meztelen sugárzott
Szentséged, és lassan reám borult,
S ha felébredtem: “Légy ezerszer áldott!” –
Súgtam, bár vakmerőség volt az álmod
(more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Szakítás

27 november 2010

Furcsán-zavarodott szomorú lelkiállapot, kavargó, egymásnak feszülő érzelem-forgácsok jellemzik a legtöbb szakítást… Valami elmúlt, valami meghalt… Az “egymásranézés” már nem olyan mint korábban, kihunyt belőle a szövetség tudata, az “enyém-vagy” érzése. Ehelyett hangok és csendek hordozzák az űrt, a felbolydultságot, a  “kényelmetlenül-nehézkedő”  zavart.
Szilánkokra tört a személyiség-szeletek összetartozása. Amikor anno szerelemben épült fel e két ember közös műve, lassan, óvatosan növekedett, majd felgyorsulva, forradalmi beérlelődése révén személyiségük ezernyi színben pompázó üvegcserepei a másik lénye felé fordult, és a külső fényt úgy verték vissza, hogy a “sokszínben-pompázás” egy harmadik létezőt kreált kettejük “teremtő-okából”, – a szerelmet. Ez az új jövevény lett “közös-produktum-szülte” szövetségben kiteljesedett belső alkotásuk. Kettejük ezer irányba álló személyiségszeletei egymásba-simultak, szétiramlani-igyekvő vágyaik egymásra találtak, s a boldogságért-futás célját “egymásbantalálták”. Ezek után már a szerelem, ez a különös létező kapcsolta egybe teremtőokait, teremtőfeleit, hogy így létrehozza önmagát, az okok beteljesülését.
De most, a szakításkor eltört, minden eltört! A felek “egymásratekintésében” már nem bizsereg semmi “együvétartozás” , hangjuk “hideg-idegenül” koppan egymás érzéketlen szívén. Gyászolni kell. Gyászolni, még akkor is, ha a szakítás okkal, és megszabadításként jött, hiszen valami nagyszerű halt meg. (more…)

József Attila: Minden rendű emberi dologhoz

26 november 2010

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, zengő, mély virág
és zokognak, elzokogják a litániát:

“Én csak voltam! – Én jaj vagyok! – Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
életünk az ember kedve, hanem hol van ő
hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
feje körül zengő szavak villáma röpül;
no most, no most fölszáll majd az igaz ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond, és jön az asszony, jön a gyávaság,
jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
s valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magadnak maradsz magadnak rabul! … (more…)

Móricz Zsigmond: Május szívszaggató szépsége

26 november 2010

Mily rendkívül szép a világ.

Esőben a zöld mező. Párás levegő. A felhők.

Virágos fiatal almafák letűzve, mint egy menyasszonyi csokor.

A rozs dús szőnyege a repülő vonat mentén, szelíden meghajlik, mint minden bánat.

A távoli kék hegyek, mint a felhők.

Harmónia mindenben. A színek összehangolva. A zöld rét távoldad már kékre borzong. A nyárfák és az akácok fiatal zöldje közt egész világ a távolság, a karakterek világa.

*

(more…)

Kosztolányi Dezső: Kétségbeesés

25 november 2010

Várom, hogy asztalunkat megterítsék,
s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
belefogózni egy-egy csonka részbe
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és őrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész

1930

KISS JÓZSEF: VOLNA LELKED…

24 november 2010

Volna lelked elszakadni tőlem?
Nem lágyít meg se fohász, se könny?
Most érzem csak, hogy mi vagy te nékem,
Én bánatos, édes gyönyöröm!
Jobb napokban örömid tanúja
Bánatodhoz ne legyen jogom?
Elzüllötten, árván, járjam újra
A világot, úgy mint egykoron?

Mi a vétkem? hogy eszem feldúltad!
Mi a bűnöm? Hogy szerettelek.
Egész világ elítélhet, sújthat –
Elítélni nincs jogod neked.
Ha vétkeztem, te vagy bűnös társam!
Bűnhődnöm kell? Bűnhődjél velem!
Ó engedd, hogy arcod újra lássam,
Ó nézd el, ha újra vétkezem!

99 új képeslap – humoros aforizmák

23 november 2010

Küldj képeslapon humoros aforizmát… Induljon mosollyal a nap… :)  IDE KATTINTS, ITT TUDOD FELADNI…

Guillaume Apollinaire: Hildesheim rózsája, avagy a három királyok kincse

23 november 2010

A múlt század végén Hannover közelében, Hildesheimben élt egy Ilse nevű leány. Aranyszőke haja úgy ragyogott, akár a holdfény. Termete sudár volt és karcsú, arca sima, kedves és mosoly­gós, kövérkés állán egy gödröcske nevetett, szürke szeme pedig, bár nem volt külö­nösen szép, remekül illett arcához, és szüntelenül repdesett, mint két kis madár. Roppant bájos leány volt. Semmit sem értett a házimunkához, akárcsak a legtöbb német nő, s igen rosszul varrt. Ahogy befejezte az otthoni munkát, zongorához ült, és úgy énekelt, mint egy szirén, vagy pedig olvasott – akkor meg olyan volt, mint egy költőnő. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Negyedi rész)

22 november 2010

Különösnek tűnik számomra, mondta ekkor Cleanthes, hogy éppen neked Demea, aki oly őszinte vagy a vallás dolgában, kell mégis így védelmezned az Istenség rejtélyes és megragadhatatlan természetét, s annyira ragaszkodnod hozzá, hogy semmiben sem olyan mint az emberi lények, és nem is hasonló hozzájuk. Az Istenség, én készségesen megengedem, számos olyan képességgel és tulajdonsággal rendelkezik, amelyek számunkra terljesen megragadhatatlanok. Ámde ha fogalmaink, ameddig csak el tudunk jutni használatukkal, nem helytállóak, és nem felelnek meg az Ő igazi természetének, akkor igazán nem tudom, hogy mi van ebben a dologban, ami miatt annyira ragaszkodnunk kell hozzá. Egy minden jelentésétől megfosztott szónak ilyen hatalmas jelentősége lenne? Avagy ti misztikusok, akik fenntartjátok az istenség abszolút felfoghatatlanságát, miben tértek el tulajdonképpen a szkeptikusoktól vagy az ateistáktól, akik azt állítják, hogy a Mindenség első oka ismeretlen és érthetetlen. Ugyancsak nagyon nagy merészség kellene ugyanis ahhoz, hogy miután elvetették a Mindenségnek egy szellem – s ezt úgy értem, hogy egy, az emberihez hasonló szellem (mivel más szellemet nem ismerek) – által való létrehozását, még jogot formálnának arra, hogy a világnak teljes bizonyossággal valamilyen más, specifikus okot tulajdonítsanak. (more…)

Ana Blandiana: Az ország, ahonnan jövünk

20 november 2010

Beszéljünk
az országról, ahonnan jövünk.
Én a nyárból jöttem –
mely egy törékeny haza,
mit kiolthat
egy hulló falevél,
de a csillagoktól oly nehéz az ég
hogy néha akár földig is leér.
És hallod – amint közeledsz –
a fűcsikolta csillag-nevetést,
és oly sok a virág
hogy szinte fáj
a napégette száraz szemgödör,
és kerek napok lógnak
minden egyes fáról; (more…)

Balogh Tibor:„… ihletetten és szenvedőn”

20 november 2010

 

– Hú, de barós óriás poszterek – idézte Várhelyi Ilona, a Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt című könyv szerzője azt a szakközépiskolás diákot, aki egy tárlatvezetés alkalmával elsőként lépett be osztálytársai közül a Déri Múzeum Munkácsy-termébe, és így adott kifejezést elragadtatásának. Persze megtudta később, amit lát – festmény.

A „barós” nem egészen szöveghű visszaadása a diák elragadtatásának – vallotta be a szerző, aki könyve szerkezeti alapjának a tárlatvezetései tapasztalatát tekinti, s e tapasztalatok közül talán a diák reakciója a legjellemzőbb. A múzeumlátogató közönség újabb nemzedékei érdeklődők ugyan, ám a hazulról hozott műveltségük egyre inkább a médiából, illetve az utcai élményekből származik. Krisztus szenvedéstörténetét legfeljebb a mozifilmekből ismerik. Ezért elsődlegesen beavató könyvnek szánta munkáját Várhelyi Ilona, ám a mozaikok összeillesztgetése közben megérezte, hogy az érkezőt „u profilban” elhelyezve fogadó trilógia a keresztény hitben nevelkedett néző számára is új érzékelési/értelmezési dimenziót teremt. (more…)

Sárközi György: Egy forradalmárhoz

19 november 2010

Szíts forradalmat!
Támassz zendülést!
Ragadj kést, fegyvert,
ha a szó kevés!
Rombolj és gyilkolj,
légy mindenre kész!

De önmagadban
pusztítson a harc,
önmagad ellen
forduljon a kard,
magad rombold le,
ha romot akarsz.
(more…)

Következő oldal »