Monthly Archives: október 2010

József Attila: Kopogtatás nélkül

31 október 2010

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
(more…)

Csete István: Nagy próbatétel

30 október 2010

Nagy próba a fejedelmi magasság, hogy kegyetlenségre ne forduljon és az Istentől való elpártolásra ne jusson.

A világnak első arany idejében, úgy tetszik, ilyen elsőség nem volt az emberek között; nem olvasom, hogy mondotta volna az Úr Isten: Dominamini hominibus, uralkodjatok az embereken; azt tudom, a tenger halain, erdők vadain, oktalan állatokon uralkodó hatalom az embernek adatott mint Isten képét viselőnek, hogy annak birodalma alá magokat az oktalan állatok megaláznák. Idő jártában, valamint a tagokat elfödőző ruházat és köntös, a bűn után csúszott bé az emberi szokásba, és a szokásból végre tisztesség lött, kínyesség és pompa, ami a bűnnek ostora vala: nemkülönben a fejedelmi magasság, elsőség, uralkodás a természetnek párosságában eredetit a bűntől vette, és hamar példát, akit a földön nem talált, lehozá az égből, ahol látszatik a csillagok között különböző fényesség és nagyság, ahol teremtett az Isten nagyobb világosságot, hogy vezetné a napot és kisebb világosságot, hogy vezetné az éjt; és ihon éppen a két világosságok előadták magokat annak a gyermeknek álmában, ki a Jákob házában nagy reménségre nevelkedik vala: Láték álmomban (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (4. levél)

30 október 2010

Folytasd úgy, ahogy elkezdted, s amennyire csak tudsz, siess vele, hogy annál tovább élvezhesd a jobbá tett és rendbe szedett lélek nyugalmát. Élvezd ugyan addig is, amíg jobbítod, addig is, amíg rendbe szeded. Mégis más az a gyönyörűség, melyet a szemlélődésből nyerünk; ha az elme már minden sárfolttól tisztán ragyog. Bizonyára emlékezetedben őrzöd, mekkora örömöt éreztél, mikor levetetted a bíborszegélyű ruhát, felöltötted a férfitógát és a fórumra vezettek: még több örömöt várj, ha majd levetkőzöd a gyermeklelket, és a filozófia a férfiak sorába avat. Nem a gyermekség nyúlik el addig, hanem – ami nyomasztóbb – a gyermetegség. S a helyzet annál rosszabb, mert rendelkezünk az öregek tekintélyével és a serdülők hibáival – nem is csak a serdülők, hanem a kisgyermekek hibáival: az ifjak jelentéktelen bajoktól riadnak vissza, a kicsinyek képzelt bajoktól, mi mind a kettőtől. Haladj csak előre: majd megérted, hogy bizonyos dolgoktól éppen azért kell kevésbé rettegni, mert nagy félelmet keltenek. Semmi baj nem nagy, ha már a végső. Eljön hozzád a halál: ha együtt maradna veled, félned kellene tőle; de szükségszerűen vagy meg sem érkezik, vagy tovább halad. “Az élő lelket – mondod – nehéz az élet megvetésére csábítani.” (more…)

The secret wedding

30 október 2010

WALTER VON DER VOGELWEIDE : Ó JAJ, HOGY ELTÜNT MINDEN

30 október 2010

Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major:
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj! (more…)

Ágai Ágnes: Szó, ami szó

28 október 2010

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők. (more…)

HEPP BÉLA: HA ELMEGYEK

28 október 2010

Ha elmegyek, csak egy arcot viszek magammal,
a Tiéd, ahogy csöndes lángra gyújt a hajnal,
kedves orrod, ajkad, szelíd mosolyú szemed,
ezt viszem magammal, ha egyszer majd elmegyek.

Ha elmegyek, csak egy hangot viszek magammal,
ahogy nevetsz, és mesélsz, és a dúdolós dal,
és abban öröm, bánat, mind-mind benne lesznek,
ezt viszem magammal, s benne lesz minden kezdet.

Ha elmegyek, egy érintés jön majd énvelem,
abban benne lesz a tiszta, hűvös végtelen
minden mély bársonya, puhán simító ujjad;
hogyha fázom, pille-érintésedbe bújjak.

Ha elmegyek, a számban csak egy örök íz lesz
legyőzve minden mást, a sóhajom, hogy ízlesz,
újra él a gondolatra most is nyelvemen;
ha elmegyek, ajkad íze ott lesz majd nekem. (more…)

Márai Sándor: Színházban (Napló; 1979)

28 október 2010

Színházban. Vasárnap délutáni előadás, amely egy amerikai színpadi szerző „Equus” című darabját mutatja be. A század eleji nagy színház nézőtere díszes, „polgári”. A matinára a nézőteret zsúfolásig megtöltik San Diegó-i értelmiségiek, leginkább öregek. Sok érdekes arc. A színpad absztrakt vázlat, a rendezés kitűnő. A színdarab tartalma: egy fiatalember az istállóban kiszúrja a lovak szemét, mert szexuális problémái vannak, és azt hiszi a lovak meglesik őt a szexus gyakorlása közben. A színpadon a neurotikus hős és partnernője, fiatal színésznő, anyaszült meztelenre vetkőznek – nincs ágyékkötőjük -, és nyílt színen kopulációt mímelnek, melynek végeztével a fiú késsel kiszúrja a színpadra vezényelt műlovak szemét. Mindehhez egy pszichológus tart kísérő beszédet. A színházban a nézők – többségükben aggastyánok – pisszenés, köhintés nélkül figyelik a mutatványt. A viktoriánusi illemtan és a kálvinista puritán morál már nem felel a korszerű provokációra, közömbös.

Rajnai Lencsés Zsolt: Ijedtség roska bokra…

27 október 2010

Az ijedtség roska bokra
felbukkan ma hiányodba’,
s csak visz, cibál, mint hínár,
gyúlékony kis semmi sodra…

És lángot vet forró lényed
idecsámborgó emléke;
s e szép szüretben születek
ma újjá gyöngéden véled…

S ha pöröllek is, – áldlak.
Ha szaggatlak is, – kívánlak.
S mint felejtő kőfejtő
aknázlak ki, – megbocsájtlak!

 

Faludy György: XVIII. Kiúszom egy sziklára, 2

26 október 2010

Felégettem magam mögött minden hidat és örülök,
hogy a hidak felégtek.
Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok
és kevesebbet értek.
A friss szellő arcomba vág és markomban az ifjúság
kardpengéje töretlen.
Négyes rímek, metaforák, szerelmek és kóbor kutyák
szállásadója lettem.
Nincsen hazám, se passzusom. Csatahajók között úszom,
de belső gőgöm éltet
s egy istentől a versírást kaptam védelmül s vigaszul
meg az érzékiséget.

És most hallgasd meg, gyönyörűen elmondva!

TÓTH ÁRPÁD: RÉGI DALLAMOK

26 október 2010

Egy ismeretlen szép lány zongorázik.
Fájó dallam, mint örvénylő patak,
Lüktet fülembe a kis kerti házig,
Hol meghúzódva ülök hallgatag.
Kivül merev, bús tömbökké verődvén
Merengnek vénhedt, hajlott testü fák,
Jégkéreggé fagy rajtuk a verőfény,
Kék árnyukban ül hűs szomoruság…

Ellobbant lángelmék halk muzsikája
Füröszti fáradt, sáros lelkemet,
S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,
Mint holt mező, mit tar homok temet.
A drága múlt ragyog fel ím előmbe,
Mint éji tó, az árnyruhás, borús,
Ha hűs tükrén piros fényét elöntve
Kigyúl a nap, a szent, tűzkoszorús… (more…)

Marcus Aurelius: Elmélkedések (4. könyv)

26 október 2010

1. Ha belső parancsolód a természetet követi, akkor úgy viselkedik az eseményekkel szemben, hogy mindig könnyen igazodik ahhoz, ami lehetséges és adott. Nem kedvel különösebben egyetlen meghatározott anyagot sem, hanem a fontosabb dolgokhoz vonzódik, de azokhoz is csak bizonyos fenntartással, s ha helyettük valami mással kerül szembe, azt is saját cselekvése anyagaként tekinti, mint ahogyan a lobogó tűz is így csinálja, mikor megemészti a belédobott anyagot, amely a kis mécset kioltaná. A lobogó láng viszont hamar hatalmába keríti és felemészti a rádobott tárgyakat, sőt még magasabbra csap tőlük.

2. Semmit se tégy találomra, semmit se tégy másként, mint az élet igaz művészetét tökéletesen betöltő elv szerint.

3. Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben. (more…)

George Cosbuc : Utolsó kívánság

25 október 2010

Nyomorék vagy! Ma koldusként
Térsz otthonodba vissza,
S micsoda fess legény voltál!
De mit törődsz most azzal!
Megláthatod a faludat,
Házatokat a völgyben,
Zokogva rohan majd szegény
Anyád elébed.

Én meghalni maradok itt
Az istentelenekkel!
Úgy érzem, nem érem meg
Élve a holnap reggelt.
Úgy visznek majd a gödörig –
Húsz holttal egy szekéren,
S jó az Isten, ha egy kereszt
Jut a végéhez. (more…)

Debussy: Clair de lune

24 október 2010

Radnóti Miklós: Éjfél

24 október 2010

Két felleg ül az esti ég
nehéz hajában és egymásra dörmög,
éjfél van, összebotlik ép
siralmas szerda és hitvány csütörtök.

Fű nő, rügy izzad, hallgatag
gubók ölében készül már a lepke,
halat pólyálgat a patak,
gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

Gyöngy pára száll pilládra is,
a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,
hajadban kislányos, hamis
fogócska izgató emléke hál még.

Oly szép vagy és oly fiatal! (more…)

Következő oldal »