Monthly Archives: október 2010

Voltaire: Gondolkodás (Téves gondolkodás)

23 október 2010

Élnek közöttünk vakok, félszeműek, kancsalok, távollátók, rövidlátók, élesen vagy homályosan, gyöngén, vagy tisztán látók. Ez többé-kevésbé hűséges képet fest felfogóképességünkről; téveslátás azonban nincsen. Nincs olyan ember, aki a kakast mindig lónak látná, avagy az éjjeliedényt mindig háznak. Akkor miért találkozunk gyakorta, egyébként helyesen gondolkodó emberekkel, akik fontos kérdésekben merőben tévesen okoskodnak? Miért, hogy az a sziámi, aki soha nem hagyja magát becsapni, amikor három rúpiát fizetnek neki szentül hisz Szammonokodom átváltozásaiban? Milyen elképesztően furcsa, hogy egyébként józan emberek úgy viselkednek, mint Don Quijote, aki óriásokat vélt látni ott, ahol mások, csak szélmalmokat láttak? De Don Quijote menthetőbb, mint a sziámi, aki azt hiszi, hogy Szammonodokom több ízben leszállott a földre, vagy mint a török, aki megvan győződve róla, hogy Mohamed köpenyének ujjába rejtette a félholdat; mert Don Quijote, akit az a rögeszme kínoz, hogy meg kell vívnia az óriásokkal, elképzelheti, hogy egy óriásnak olyan hatalmas a teste, mint egy szélmalom, karja pedig olyan hosszú, mint a szélmalom szárnya; de vajon egy józan ember milyen feltételezéssel juthat arra a meggyőződésre, hogy a hold fele belefér egy köpeny ujjába, avagy, hogy Szammonodokom leszállt az égből, hogy papírsárkányokat eregessen Sziámban, kivágjon egy erdőt , és bűvészmutatványokkal kápráztassa el a nézőket? (more…)

Mikszáth Kálmán: Az anya szerelme (Beszélyke)

23 október 2010

Derkovits Gyula: Az anya (1934.)Imádkozzatok! Nagy veszedelem fenyeget. A legrettenetesebb ellenség a – kolera. A halál fekete álarcban. Ne fussatok! Maradjatok veszteg, itt nincs menekülés. A halál ez egyszer fölülmúlta önmagát leleményességben, midőn fegyvert választott. Egy fegyver, mely önmagától hatol be a testbe, mely elől ki nem térhetsz, melyet felkeresel, melyre minden szempillanatban vágyol, melyért magad nyúlsz esengve, pedig tudod, hogy megölöd; egy fegyver, melyet csókolsz és miközben csókolád, meghalsz a csókjától. A halál fegyvere most a – levegő.

A jóltevő elem megtagadja magát, megbánja nemes életadó hivatását, s kiket eddig táplált, siet megölni az embereket. A leghatalmasabb elem, a legnagyobb úr haragszik. Reszkessetek! Mindent elborító szárnya sötéten ereszkedik alá imádkozzatok! (more…)

Vivaldi, Winter, Four Seasons (Allegro), with animated score

22 október 2010

Rövidke Arany János versek…

22 október 2010

Arany János: Még egy

Mit is akarsz?… nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.

Nyílhatnak a fán csalvirágok:
Nem lesz érett gyümölcse már; –
Hallgat minden dalos madár:
Csak – a beszédes liba gágog.

(1877 szept. 12)

Arany János: Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába’;
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja –
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.

(1877 aug. 9) (more…)

René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról; harmadik elmélkedés (Arról, hogy Isten létezik)

22 október 2010

Most pedig lecsukom a szemem, fülemet betapasztom, elcsitítom valamennyi érzékemet, s a testi dolgokat ábrázoló valamennyi képet vagy kitörlöm gondolkodásomból, vagy ha ez nem is lehetséges, legalábbis semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok nekik, lévén hamisak és megbízhatatlanok. Így egyedül önmagamhoz szólva, s az eddigieknél mélyebben magamba tekintve arra fogok törekedni, hogy fokról fokra haladva mind közelebbi és meghittebb ismeretségbe kerüljek önnönmagammal.
Én gondolkodó dolog vagyok, azaz kételkedő, állító, tagadó, egy keveset ugyan megértő, ám annál többet nem ismerő, akaró, nem akaró, elképzelő s még érzékelő is. Mert amint az imént fölfigyeltem rá, jóllehet mindaz, amit érzékelek vagy elképzelek, rajtam kívül talán semmi, afelől mégis bizonyos vagyok, hogy a gondolkodásnak azok a módozatai, amelyeket érzeteknek és képzeleti képeknek nevezek – amennyiben ezek pusztán a gondolkodás módozatai – énbennem (more…)

Kosztolányi Dezső: Epigramma

22 október 2010

1

Ó, hogy gyűlölném én a nőket,
mert ellenem cselt cselre szőttek,
de él egy nő, kitől baj, átok
nem szállt reám, akit szerettem,
aki szeret most is szünetlen:
érette mindnek megbocsájtok,
s a vétkezőt is áldanám;
e nő: anyám.

2

Nem egy szememre hányja nékem,
hogy változik a véleményem, (more…)

William Shakespeare: Szonett (36-40)

22 október 2010

36. szonett

Bizony, jobb, ha utunk most elszakad,
Noha szerelmünk osztatlanul egy:
Így a sok foltot, mely velem marad,
Viselem majd magam, tenélküled.
Két szívünk közös vágy, de életünkben
Olyan választó bántalom is él,
Melytől, bár nem csökkenti örömünket, nem
Egy szép órát veszt a szent szenvedély.
Nem illethet ezután a szavam,
Mert szégyenem megszégyenítene,
S hogy becsülsz, ne mutasd nyilvánosan,
Mert megromlik neved becsülete:
Nem, nem, ne tedd; mert szívem úgy szeret,
Hogy, mint magad, enyém a jóhíred.
(more…)

Artur Schopenhauer: A büszkeségről

22 október 2010

Nem az a büszke, aki az akar lenni, a büszkeséget legfeljebb mutatni lehet, de – mint minden felvett szerepből – könnyen kizökken belőle az ember. Mert csakis a saját, különös nagy értékéről és előnyeiről táplált rendíthetetlen meggyőződés tesz ténylegesen büszkévé. Eme meggyőződés ám téves lehet, avagy csupán külső, felületes értékű előnyökön alapulhat; mindez a büszkeségre nincs befolyással, ha azt tényleg és komolyan veszi az illető. Minthogy tehát a büszkeség a meggyőződésben gyökerezik, mint minden megismerés, nem függ önkényünktől. Legnagyobb ellensége a hiúság, mely folyton a mások tetszésére pályázik, hogy az önmagáról táplált kedvező véleményt aztán erre alapíthassa, míg a büszkeség mindenkor feltételezi azt, hogy erre nézve mindenkor szilárd meggyőzédés hatja át az illetőt.

Tóth Árpád: A kenyérgyár macskája

22 október 2010

A kenyérgyár
Víztartálya
Nem tengerszem
S nem tavacska,
Nem is úszik
Abban cápa,
Sem halacska,
Csak egy bohó,
Csak egy csacska,
Nagyobbacska
Döglött macska…

Vígan repül,
Ha épp repül,
Fent a légben
A kis fecske,
Vígan mekeg,
Ha épp mekeg,
Lent a réten
A kis kecske,
De mit csinál, (more…)

Rajnai Tibor: Bródy komám! Nyomj be engem egy színházhoz, vagy egy újsághoz írónak!

22 október 2010

Bródy Sándor legjelentősebb színpadi sikereinek idejére esik, ez a jellegzetes kis történet, amelynek hőse, Bródy egy volt iskolatársa, a csődbe jutott egri grajzleros. Amikor Bródy dicséretével voltak teli az újságok, ez a szegény grajzleros feljött Pestre, és úgy rongyosan, elhanyagoltan beállított a költőhöz.
– Te, Sándor, – mondotta neki -, most, hogy olyan híres ember lettél és az egész ország rólad beszél, nagyon megkérlek segíts rajtam.
– Hát veled mi történt? – kérdezte Bródy azzal az őszinte érdeklődéssel, amely minden földije iránt megnyilvánult.
– Hogy egész elölről kezdjem – felelte – egy kis vegyeskereskedést nyitottam Egerben, korlátlan pálinkaméréssel, trafikkal. Eleinte jól is ment az üzlet, míg egy szép napon nem jelentkezett a konkurencia. Azzal kezdte, hogy a szódavizet, amit én négy krajcárért árultam, ő kereset nélkül, beszerzési áron, kettőért adta. Ebben az irányban dolgozott ellenem egyéb cikkeknél is, de nem szaporítom a szót, egy félév alatt tönkrementem. (more…)

Luna Piena: Ölelj át

22 október 2010

Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid, (more…)

Ady Endre: Mert túlságosan akarlak

22 október 2010

Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek. (more…)

József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

21 október 2010

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt.

Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)

21 október 2010

A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudok azonos témák mellett mégis mindig mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem; de mindig más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombinációkban, más kíséretekkel, más szólamban, másképpen harmonizálva, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlés felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszültség egyre nő, s az izgalom egyre nagyobb, a zene mint sajátságos sejtető eszközeivel jelzi a végső lépést, a kiegyenlítődésre utalni tud, a végső célt érezteti, s arra előkészít.

Mozart, Marriage of Figaro, overture (bar-graph score)

21 október 2010

Teljes hangerővel hallgasd… :)

« Előző oldalKövetkező oldal »