Monthly Archives: december 2010

Kárpáti Aurél: Őszi hegedűk

30 december 2010

Valakinek a Paradicsomban.
Poe.

Ilyenkor már csak Beleznay úr jár a Füvész-kertbe.

Beleznay úr, a művész, aki harminc évig énekelte Papagenot a pesti dalszínházban, jóllehet, titokban fájva álmodott Tristan szerepéről. Ám tapsok helyett így is learatta a csendes öregséget. Kecsegeorrú gombos cipőben, derékba szabott szűk kabátban, magasra csavart fehér shawlja fölött keményre vont állal s egérszürke kürtőkalapja alatt bánatos gondolatokkal sétál minden délután az elárvult szilfasoron. Néha megáll a repkénnyel futtatott, aranybetűs, rózsaszín márványoszlop mellett, gondosan beretvált állát nádbotja csontgombjára támasztva vagy elnézve hosszan papirszivarkájának füst-arabeszkjeit, amelyek olyanok, mint a szultán irádeján a virágos betűk: érthetetlenek és haszontalanok. Máskor elandalodva fordul be a kígyózó, keskeny útra, fejét féloldalt hajtja, mintha láthatatlan zenészek hegedűinek taktusára lépegetne a rivalda szélén.

A díszlet tökéletes. (more…)

SZENES ERZSI: VALLOMÁS

29 december 2010

Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok falat kell lebontani magamban, míg eljutok az első csókig.

De a Te arcod előtt, melyet anyád szemén kívül alig ért meleg érintés.

S csak az élet húzta rá sötét árnyékait, az éhséget s a szenvedést, először fáj, hogy leány vagyok s őriznem kell magam, mint valami kincset.

Ezerszer inkább lennék ízes szamóca, melyre Te erdőbe tévedt, éhes gyermek örömtől csengve rátalálsz.

Fernando Pessoa: A gondolatom

28 december 2010

A gondolatom folyó a föld alatt.
Hová, merre igyekszik s honnét jön?
Nem tudom… Mikor egy velem éj-időn
Egy hang mélyéből váratlan fölszakad

Források, megannyi titkos eredet,
Rejtélyes bujdoklás… fölfoghatatlan
Laknak puszta hegyet messzi magasban,
Hol a pillanat Istenig érhetett…

Olykor-olykor bánatomon átragyog,
Mint fárosz fénye sötét tengeren,
Egy mozdulat, hogy fussanak kerengve lenn
Mélyemben zsolozsmázó víz-morajok… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád (4)

27 december 2010

Benned dereng fel minden hajnal,
ébredve puhán kócos  hajjal.
És  belőled süt, csábít, igéz
incselgő lelked, mely égig ér!

Olykor bágyaszt, csitít, vagy réveszt
jaj-hozó eredetiséged,
máskor ledőlt fétisek romján
csókodban fuldoklom gorombán. (more…)

Thury Zoltán: Tercsa néni gyermeket nevel

26 december 2010

Kártyáztunk az ebédlő asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra. A többi kérdezte: mi? A valaki most már nagyot kiáltott: kvint, kontra.—A kiabálásra azért volt szükség, mert a gyermekszobából kiindulva s aztán szerteáradva rettenetes lárma töltötte be a lakást. Féktelen, vad topogás, ének, közben a Talpra magyar-ból egyes töredékes sor, a mint egy már nagyobbacska fiu harsogta: esküszünk, esküszünk. Közös erővel pedig egy lapjával lefelé fordított asztalt toltak jobbra-balra a szobában. Az automobilt. A ki a mulatságból kirekesztettnek érezte magát, egy tömzsi kis fiu, sírt.—Az anyjuk azt mondta, hogy ő már nem bir velük. Erre fölkelt az asztal mellől a nagyapjuk s most már ő is kiabált odabenn. Aztán egy szintén szigoru nagybácsi is. A gyermekek pedig csak egymással törődtek. Kiszaladtak, egyik a varrógép tetejére mászott valami czérna-karika után, a másik az ágy alá bujt be, kettő pedig az ebédlő asztal körül megüresedett székekre telepedett le. (more…)

Könyves Tóth Enikő: Fény és árnyék

26 december 2010

Esteledik. A Karmel-hegy tetejéről nézek le a városra. Haifa fényárban úszik. Millió fénye csillan az éjfekete tengeren, mintha percenként csillageső hullna az égből. Közelebbről talán látni az ablakokban égő színes Hanukkai gyertyákat. Lángjainál vidám gyerekek bontogatják az aznapi ajándékot.

Karcsún nyúlik a tengerbe Akko városa. Kiemelkedik a Burdzs el-Kummander torony, ahol 1797-ben Napóleon szenvedett vereséget. Halvány körvonalakban kivehető a nemes egyszerűséggel épített Klarissza kolostor, emlékeztetve hogy ezen a helyen állt, és prédikált Assisi Szent Ferenc.

A Természet szépsége összhangban van az ember alkotta csodával. Magamba szívom a látványt, mit befogadni szinte képtelenség. De a gondolat megállíthatatlan. (more…)

Celtic Woman-Silent Night

24 december 2010

olivia newton john silent night

24 december 2010

JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY

24 december 2010
Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.

Kovács Daniela: Karácsonyi fohász

23 december 2010

Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma, kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad keresek!

Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom csomóit,
biztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó könnyeim!

Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta kegyelemben, (more…)

József Attila: Karácsony

23 december 2010

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

Petőfi Sándor: A puszta télen

22 december 2010

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától, (more…)

RALPH WALDO EMERSON: A HÓVIHAR

22 december 2010

Az ég minden trombitái jelezték,
S most itt a hó: örvényként lebeg a
Rétek fölött: megőszült levegő
Fed dombot, erdőt, folyót és eget,
S a kert alján elrejti a majort.
Szán és utas elakad, a futár
Rostokol, nincs barát, a háziak
A fénylő tűznél ülnek: börtönük
Lett a vihar, a tomboló magány.

Nézd, nézd, hogy szerkeszt az északi szél!
Láthatatlan bányájából, amely
Fehér téglákat ont, a vad művész
Dőlt tornyú bástyákat rak szél iránt
Minden fa, sövény és ajtó köré;
Siettetve fantasztikus művét
Az Ezerkezű semmibe se vesz
Számot és arányt. Ketrecre, kutyaólra,
Tréfás pároszi koszorút akaszt;
Hattyú-formát kap a rejtett tövis;
Faltól falig betemeti az ösvényt
– Nyöghet a gazda! – és a kapunál (more…)

Lányi Sarolta : Szentimentális levél

21 december 2010

Ezen a tikkadt alkonyon
magára gondolok szünetlen,
s valami régi lángolás
lobot vet újra a szívemben.
Régi vágyam írom le mostan
– tudom, hogy érte kinevet:
Ó kedvesem, írjon nekem
egy szép, szerelmes levelet.

Csodálkozik most biztosan,
hisz közöttünk ez nincs divatban,
sosem kívántam, hogy magát
felékesítse énmiattam.
De ma oly érzelmes az este,
a fán sírnak a levelek…
Á propos! Kérem, úgy-e ír
egy bús szerelmes levelet? (more…)

Tömörkény István: Ifijúr

20 december 2010

Mikor a cseléd reggel bejön, hogy tüzet gyújtson, az ifijúr fölébred a kályhaajtó nyitására és szétüt mind a két tömzsi karjával. Hogy-mint, az mindíg eshetőség kérdése. Az ágyában legföljebb a párnákat pofozza, de az ágya nem arra való, hogy abban feküdjön. Az oldalára festett cifra angyalokat napközben megcsókolja ugyan s őket bizonyos gyöngéd becézéssel Ufnak nevezi, de már bele nem fekszik szívesen. Határozott tudása van arról, hogy az ágyat nem lehet húzgálni, de a kocsit igen. A kocsit ugyan kinőtte már, de az ifijúr ezzel nem törődik s addig ordít éjszakának évadján, amíg beleteszik és húzgálják. Abban el is alszik, miután előbb a körülállókhoz hangosan ezeket a szavakat intézi: tuburu-bubura-buta. Ha aztán a kocsiban ébred föl, amelyet, mint mondani szerencsénk volt, már kinőtt, az ernyővasakba üti a kezeit. Ellenben, ha éjszakai dédelgetés közben az apja vagy anyja ágyán aludt el, azokat tépázza föl s igen nagy lármát üt egy pillanat alatt, azt kiáltozva a reggeli csöndbe: (more…)

Következő oldal »