Daily Archives: 2011. február 18. péntek

Márai Sándor: Heidegger (Márai; Napló 1983.)

18 február 2011

Heidegger. Értekezés a nihilizmusról. Évszázados távlatban a Nietzsche-nihilizmus csaknem eszmei, ábrándos. A posztumusz “Wille zur Macht    ból a nácik fügefalevelet tépdestek a maguk gyakorlati nihilizmusa számára. 1887-ben, kevéssel a megsemmisülés életszakasza előtt Nietzsche egy posztumusz jegyzetben megkérdezte: “Mi a nihilizmus?  A válasz: “Az értékek önmagukat értéktelenítik . Úgy vélte, a nihilizmus, “már a kapu előtt áll , a polgári életforma felfalja és megsemmisíti önmagát, itt az ideje az Übermenschnek, aki a “halott keresztény Isten -t követően megragadja a Föld és az összes értékek felett a hatalmat. Heidegger végül vállat von: “A nihilizmus illúzió . Száz év nem teremtett Übermenschet, de elpusztította az emberszabású embert, vélt és valóságos értékeivel. Marad a tömeg, a diktátor és a technikus. Amitől Nietzsche félt   az orosz nihilizmus és a nyugati közöny -, alakot kapott. (Márai Sándor: Napló 1976-83. Első magyar kiadás; Helikon; 197-198.o.)

József Attila: Egyedül

18 február 2011

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szept. 24.

Jékely Zoltán: Concerto di musica

18 február 2011

A zongoránál űlnek hárman,
egy lány, egy ifjú s egy barát;
már árnyék marja a szobában
a Nap utolsó sugarát.

“Fráter, játssz nékünk valamit,
ússzunk zenédben, mint halak;
sápadt, izgága ujjaid
a billentyűkön ugrándozzanak.”

Meghal a Nap a ház megett,
leszáll az este nemsokára;
aludni tengervizbe megy
az ég alján egy halnyi pára. (more…)

Rainer Maria Rilke: Hogyan lett a gyűszűből jóisten?

18 február 2011

Mikor elléptem az ablaktól, az esti felhők még mindig ott voltak. Mintha csak várnának. Meséljek el nekik is egy történetet? Fölajánlottam. De nem hallottak meg. Hogy megértessem magamat s csökkentsem a távolságot közöttünk, fölkiáltottam:

– Esti felhő vagyok én is!

Állva maradtak, láthatón szemügyre vettek. Majd kinyújtották felém áttetsző, pirosló szárnyukat. Az esti felhők így köszöntik egymást. Mégiscsak megismertek.

– A föld felett vagyunk – magyarázták –, pontosabban Európa felett, és te? (more…)