– F I L O Z Ó F I A

Udvaros Dorottya – 21. század (Majdnem valaki 2015)

6 március 2016

Nagyon tanulságos a szövege!

Rajnai Lencsés Zsolt: Azt hittem, ő lesz a feleségem

18 január 2016

angyal– Meghalt a szerelmem rákban – mondta Józsika a telefonban. – És még csak negyven éves volt!
József velem korú férfi. Baráti körünkben ragadt rá a “Józsika” név huszonnyolc éve. Mert kedves, jóképű fiú volt, kissé lányos arcvonásokkal, olyan srác, akit szeretnek a nők. Ma pedig sármos úriember, fiatalos, tizenöt évet letagadhat.
Pár nappal Karácsony előtt hívott fel a rossz hírrel, és nagyon megrázóan beszélt…
– Elment az én drágám, aki egy angyal volt… Pedig én azt hittem, ő lesz a feleségem.
Hallgattam fájdalmas szavait, és Józsika folytatta.
– Megpróbáltunk mindent. A kemoterápiát, a sugárkezelést, a vitaminokat. Mindent.
Azután elbeszélte, hogy Évának méhtestrákja volt, ami általában hormonális eredetű betegség, és az enyhén, vagy az erősen túlsúlyos nők körében szedi áldozatait negyven év felett. Éva nem volt duci, mert lefogyott, de valaha az volt… És sajnos elhanyagolta a rákszűréseket is. Időnként vérezgetett, sűrűn fel volt fázva, és még Józsika előtt, nem vette túl komolyan a tüneteket. És ma már nem él! (more…)

A saríja törvénye nem muszlimoknak

30 szeptember 2015

000

A cikket elolvashatod, ha ide kattintasz! Nagyon megéri!

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizenkettedik rész)

8 december 2014

hume-002Miután Demea eltávozott, Cleanthes és Philo a következőképpen folytatták a beszélgetést. Attól tartok -–szólt Cleanthes – hogy a mi Demea barátunknak nem lesz sok kedve újrakezdeni ezt a témát amíg te is velünk vagy Philo, és az igazat megvallva, én is inkább akkor  szeretnék értekezni ilyen magasztos és érdekes tárgyról, amikor  egyikőtök nincs itt. A te vitatkozó szellemed,  a primitív babona iránti undoroddal párosulva  különös végletekbe visz téged, mikor vitázol, s ilyenkor nem kímélsz semmit,  még azt  sem, ami a te szemedben is szent és tiszteletreméltó.

Meg kell vallanom – felelte Philo – hogy kevésbé vagyok elővigyázatos a természetes vallás témáját illetően, mint bármilyen más témában, részben  mert  tudom, hogy e tekintetben sohasem ronthatom meg egyetlen józan ember  elveit sem,  részben pedig  mert bizonyos vagyok benne, hogy senki, akinek a szemében én józannak tűnök, nem értheti félre valódi szándékaimat. Különösen te, Cleanthes, akivel feltétlenül bizalmas barátságban vagyok, vagy az, aki   tudod, hogy társalgásom szabados módja és ama szokásom ellenére, hogy én szeretek egy-egy érvelést végigvinni a legabszurdabb konklúziókig, nincs senki  akinek lelkében mélyebb vallásos érzület élne, vagy mélyebb hódolattal  adózna  az  Istenség lényének, midőn  Ő feltárja magát az értelem előtt a természet megmagyarázhatatlan  mesterműveiben.  (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizenegyedik rész)

18 október 2014

hume-3Minden aggály nélkül elismerem  – szólt  Cleanthes – hogy én hajlamos vagyok azt gyanítani:  a végtelen szó gyakori ismételgetése valamennyi  teológusnál Istent illetően inkább a dicsőítéshez, mintsem a filozófiához tartozik, és   a gondolkodás, de még a vallás ügyét is jobban szolgálnánk, ha beérnénk helyette bizonyos pontosabb és szerényebb kifejezésekkel. A csodálatraméltó, a  kiváló, a mindeneknél nagyobb, a bölcs és a szent; nos, az Istenséget illetően ezek a kifejezések töltik be az emberek képzeletét, és bármi ezeken túlmenő jelző, túl azon hogy abszurditásokhoz vezet, nincs is semmilyen befolyással sem a hangulatokra sem

érzésekre. Tehát a jelen tárgyat illetően, ha  minden emberi analógiát elhagyunk, márpedig úgy tűnik, Demea, neked éppen ez a szándékod,  akkor attól tartok, el kell hagynunk  mindenfajta  vallásos hitet is, és nem tarthatunk meg semmiféle elgondolást  arról a hatalmas lényről, aki imádatunk tárgya. Ha viszont megőrizzük az emberi analógiákat az Istenséget  illetően, akkor  mindig lehetetlennek fogjuk találni, hogy  a rossz és a jó bármilyen keveredését  az Univerzumban összebékítsük a végtelen isteni attributumokkal; még kevésbé tudjuk ez utóbbiakat bizonyítani az előbbiből. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizedik rész)

14 augusztus 2014

hume-002Bevallom, az én véleményem az  – válaszolta Philonak Demea – hogy minden ember  valamilyen értelemben saját szívében érzi a vallás igazságát, saját együgyűségének s  nyomorúságának tudata, nem pedig valamilyen érvelés az, amely arra vezeti, hogy védelmet kérjen ama legfelsőbb Lénytől,  akitől ő maga s az egész természet függ. Olyannyira szorongatóak vagy unalmasak az életnek még a legszebb jelenetei is, hogy  mindig a jövő összes reményeink és félelmeink tárgya. Folyamatosan előre nézünk, és imádsággal, imádattal és áldozattal próbáljuk megnyeri azokat az ismeretlen hatalmakat,  melyekről tapasztalatból tudjuk, mennyire tudnak sújtani és elnyomni bennünket.  Milyen nyomorult teremtmények is vagyunk mi!  Mire is számíthatnánk az élet megszámlálhatatlan bajai között, ha a vallás nem sugallná a megváltás valaminő módjait, és nem csillapítaná azokat a félelmeket, amelyekkel szakadatlanul küszködünk és kínlódunk? (more…)

Seneca: erkölcsi levelek (59. levél)

1 július 2014

seneca-001Nagy élvezetet okoztál leveleddel; engedd meg, hogy e szavakat mindennapi értelmében használjam, ne vonatkoztasd rá a stoikus jelentést. Bűnnek hisszük az élvezetet. Legyen; mégis, vidám lelkiállapot jelzésére szoktuk a szót alkalmazni. Tudatában vagyok annak, ismétlem, hogy az élvezet – ha a mi szabályzatunkhoz igazítjuk – rossz hírű dolog, s hogy öröm csak a bölcsnek jut osztályrészül. Mert az öröm a lélek elragadtatása – a tulajdonai jóságában és igazában bízó lelkeké. Köznyelvi fordulattal mégis azt mondjuk, hogy örömöt szerzett nekünk ennek vagy annak a consuli kinevezése, házassága, gyermeke születése, ám mindez annyira nem öröm, hogy gyakran a közelgő gyász kezdete. Az örömmel pedig vele jár, hogy nem szűnik meg, s ellenkezőjébe sem csap át.

Tehát mikor Vergiliusunk a szív rossz örömeiről beszél, ékesen szól ugyan, de nem éppen helyénvalón, mert az öröm nem lehet rossz. Az élvezetekre alkalmazta ezt az elnevezést, s így fejezte ki, amit akart; ugyanis a maguk rosszaságában örömet lelő emberekre célzott. S én mégsem jogtalanul mondtam, hogy leveled nagy élvezetet okozott; bármennyire tiszteletre méltó indítékból örül is egy tudatlan ember, zabolátlan s nyomban az ellenkező állapotba hajló indulatát élvezetnek nevezem, mert valami képzelt jó feltételezésén alapszik, nem ismer mértéket s határt. (more…)

Seneca: erkölcsi levelek (56. levél)

15 június 2014

seneca-003Vesszek el, ha csakugyan olyan szükséges a csönd a tanulmányaiba mélyedt embernek, mint ahogy hisszük. Lám, zaj, zsivaj, lárma kellős közepébe jutottam: pontosan a fürdő fölött lakom. S most idézz fel képzeletedben mindenféle-fajta hangot, ami csak elkeserítheti a füledet: mikor edzést tartanak az izomemberek, ólomsúlyzókkal hadonásznak, ha erőt fejtenek ki, vagy erőkifejtést mímelnek, hallom a nyögést; valahányszor kieresztik visszatartott lélegzetüket, sípoló, kínkeserves fújtatást hallok; ha akad afféle lomha, aki beéri az olcsó kenekedéssel, hallom a paskolást, mikor a vállára csapnak – aszerint változik az ütés hangszíne, hogy lapos vagy homorú részekre ér. Ha pedig ehhez jön egy labdázó, és elkezdi számolni a leütött labdákat, végem van. Adj hozzá még egy fenegyereket, egy rajtakapott tolvajt, no meg azt, aki a fürdőben a saját hangját élvezi. S mekkora lármát üt a hatalmas vízcsobbanás, mikor beugranak a medencébe! Ezenkívül, akiknek egyebük nincs is, de legalább a hangjuk természetes! Képzeld el még a szőrtépdesőt: hogy jobban észrevegyék, átható fejhangon szüntelenül kiáltozik, és sohasem hallgat el, csak mikor hónaljat tép, és maga helyett mást kényszerít sivalkodásra. No és, ahogy a lepénysütők kurjongatnak összevissza, a kolbászos, a cukrász meg mindenféle csemegeárus, jellegzetes hanghordozással kínálva portékáját. “Ó – mondod -, hát süket vagy te, vasból vagy te, hogy olyan töméntelen zajban, annyiféle elütő kiáltás között megőrizted ép eszedet, mikor Chrysippusunkat már a szűnni nem akaró tisztelgő látogatások is a sírba viszik?” Pedig szavamra, én azzal a lármával annyit sem törődöm, mint a hullámok vagy a vízesés zúgásával, ámbár hallottam, hogy egy nép egyes-egyedül azért telepítette át fővárosát, mert a Nílus zuhatagának robaját nem tudta elviselni. Úgy látszik, az én figyelmemet jobban elvonja a beszéd, mint a zaj. A beszéd a szellemet köti le, a zaj csak a fület tölti meg és hasogatja. A körülöttem zsongó lármába (mely azért nem vonja el figyelmemet) számítom az elrobogó utazókocsikat, a velem egy házban lakó ácsot, a szomszédos asztalost, vagy azt, aki a Vízikúpnál kis trombitákat, fuvolákat próbál ki, és nem énekel, hanem ordít. (more…)

Seneca: erkölcsi levele (54. levél)

22 május 2014

seneca-003Betegségem hosszú szabadságot adott, s hirtelen rám rontott. “Melyik” – kérded. Teljes joggal kérdezed, oly jól ismerem mindegyiket. Mégis, egy kórnak vagyok szinte kiosztva – nem tudom, miért kellene görögös nevén neveznem, elég jól kifejezi a “fulladozás”. A roham nagyon rövid, s a viharhoz hasonlít, egy órán belül általában megszűnik. Hiszen ki adja ki páráját sokáig? Minden testi baj, válság átvonult rajtam: ennél egyik sem látszik terhesebbnek. Hát persze; hiszen akármi más csak betegeskedés, ez viszont a lelket hányja ki. Ezért hívják az orvosok a “halál előgyakorlatá”-nak. Mert egy napon a lélegzet meg is teszi, amivel gyakran megpróbálkozott. Gondolod, mindezt vidáman írom, amiért megmenekültem? Éppoly nevetségesen viselkedem, ha az ilyen befejezésnek úgy örülök, mintha az egészséget jelentené, mint aki azt hiszi: megnyerte a pert azzal, hogy a törvény előtti megjelenést elhalasztotta. Én bizony a fojtogató rohamok kellős közepén sem szűntem meg vidám és bátorító gondolatokban pihenést keresni. “Mi ez? – mondom. – Ilyen gyakran kísérletezik velem a halál?” Tegye csak, én már régen kikísérleteztem. “Mikor?” – kérded. Mielőtt megszülettem. A halál a nemlét; hogy ez milyen, már tudom. Az lesz majd utánam is, ami előttem volt. Ha valami kín van ebben az állapotban, okvetlenül volt akkor is, mielőtt napvilágra jöttünk; ámde akkor semmilyen gyötrelmet sem éreztünk. Mondd csak, szerinted nem tökéletlen, aki azt képzeli: rosszabb a lámpának, miután eloltják, mint mielőtt meggyújtották? Bennünket is eloltanak és meggyújtanak; a közbülső időben szenvedünk valamit, de mindkét felől mély a nyugalom. Abban tévedünk, Lucilius – ha nem csalódom -, hogy úgy véljük, a halál csak következik, noha előttünk is járt, és követni is fog. Minden, ami előttünk volt, halál. Mit számít, hogy még nem kezded, vagy már abbahagyod, mikor mindkét állapotnak a megvalósulása a nemlét? (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (53. levél)

13 május 2014

seneca-003Mire nem lehet engem rávenni, ha már arra is rávettek, hogy hajón utazzam? Bágyadt volt a tenger, mikor fölszedtük a horgonyt. Valósággal lehúzták az eget a szennyes fellegek, amelyek többnyire esőre vagy szélviharra bomlanak. De úgy hittem, azon a pár mérföldön kedves Parthenopédtól Puteoliig még át lehet lopózni, ha borús is az ég, s a fejünk fölött lebeg a vihar. Így hát, hogy gyorsabban átjussak, egyenesen Nesis felé vettem az irányt a nyílt tengeren át, levágva minden öblöt. Mikor már annyira jutottam, hogy nem jelentett különbséget, ha továbbmegyek vagy ha visszafordulok, odalett a kezdetben félrevezető nyugalom. Még nem tört ki a vihar, de már mozgásban volt a tenger, és egyre sűrűbben jöttek a hullámok. Kezdtem kérni a kormányost, tegyen ki valahová a partra. Azt válaszolta, hogy a partvidék sziklás és kikötésre alkalmatlan, s hogy semmitől sem fél úgy a viharban, mint a szárazföldtől. Én viszont gonoszabbul kínlódtam, mint hogy a veszély járt volna az eszemben: ugyanis az a fajta renyhe, megkönnyebbülés nélküli hányinger gyötört, amely felkavarja az epét, de nem üríti ki. Nem hagytam hát a kormányosnak békét, és akár akarta, akár nem, a part felé kényszerítettem. Amint a közelébe jutottunk, nem vártam, hogy Vergilius előírásai szerint történjék valami: (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

4 május 2014

seneca-002Ki-ki amennyire képes, Luciliusom: neked ott van az Aetna, Sicilia kimagasló, leghíresebb hegye – hogy “egyetlen”-nek miért mondta Messala vagy Valgius (mert mindkettőben olvastam), nem lelem a nyitját, hiszen több más vidék is okád tüzet, az alacsonyan fekvő is, nemcsak a magas (ahol ez sűrűbben fordul elő, nyilván, mert a tűz a lehető legmagasabbra tör). Mi jobb lehetőség híján megelégedtünk Baiaeval, el is hagytam megérkezésem másnapján; el kell ezt a környéket kerülni, noha rendelkezik bizonyos természeti adottságokkal, mert a fényűzés szemelte ki magának gyülekezőhelyül.

“Ejnye, hát szabad gyűlöletet hirdetni akármelyik vidékkel szemben?” Egyáltalán nem. De mint ahogy a bölcs és derék embernek egyfajta ruha jobban illik, mint a másik, s nem utál egy színt sem, de úgy gondolja, van olyan, amelyik nem fér össze a józan életmód hirdetőjével; van olyan vidék is, amelyet a bölcs vagy a bölcsesség felé tartó elkerül, mert nem fér meg a jó erkölcsökkel. Így ha visszavonulást tervez, sosem választja Canopust (ámbár Canopus senkinek sem tiltja meg, hogy józanul éljen) s még Baiaet sem: mindkettő a bűnök szálláshelye kezd lenni. Ott mindent megenged magának a fényűzés, itt – mintha bizonyos féktelenség magából a helyből áradna – még inkább szabadjára van eresztve. (more…)

PLATÓN: KRITÓN (Fordította: Devecseri Gábor)

14 április 2014

 I.platon-001

SZÓKRATÉSZ
Miért jöttél ilyen korán, Kritón? Vagy nincs még nagyon korán?

KRITÓN
Dehogyisnem.

SZÓKRATÉSZ
Mégis, milyen tájt?

KRITÓN
Dereng a hajnal.

SZÓKRATÉSZ
Csodálkozom, hogy a börtönőr olyan készséggel hallgatott rád.

KRITÓN
Jó ismerősöm ő már, Szókratész, mivelhogy gyakran járok ide, és még némi ajándékot is kapott tőlem. (more…)

Horváth Péter: A lélekfilozófia értelmezési perspektívái a 20. századi Arisztotelész-irodalomban

27 március 2014

arisztotelesz-001A jelenkori szakirodalom megkerülhetetlen kérdése az arisztotelészi filozófia egységének, az elméletek következetességének kérdése. Általános jellegű magyarázatok a következő problémákra mutatnak rá. Arisztotelész nézetei módosultak élete során, s a fejlődést a keletkezéstörténeti analízis tárja fel. Gondolkodása határozottan problematizáló, inkább foglalkozik a kérdések megfelelő megfogalmazásával, mintsem a megoldásokkal. Miközben érdeklődése és alapvető felfogása jelentősen eltér a platóni filozófiától, fogalmiságában némelykor továbbra is arra ráutalt marad, s ezáltal következetlenségek jelennek meg a szövegekben. (more…)

Dési Edit: A lelkiismeret mint a naiv etika fogalma

26 március 2014

„Az a megszoktam jósige, a daimonion szava,platon-001
egészen idáig mindenkor nagyon sűrűn
jelentkezett, és a legkisebb dologban is ellenem
szegült, ha valamit nem helyesen akartam
cselekedni…”
(Platón: Szókratész védőbeszéde)

Magyarul a lelkiismeret szó számos állandósult szókapcsolatban szerepel és igen széles körben használatos. Az Értelmező szótár szerint a lelkiismeret lehet nyugodt, tiszta, jó, rossz, bűnös, élő, eleven, sőt kényes is. Lelkiismeretünket megvizsgálhatjuk, megnyugtathatjuk, elaltathatjuk, de akár meg is alkudhatunk vele. A lelkiismeret megszólalhat, tilthat, vádolhat, furdalhat és mardoshat (BÁRCZI–ORSZÁGH 1959–1962). De vajon miért nem mondhatjuk, hogy majd kisült a szeme a lelkiismeret-furdalástól, vagy hogy lelkiismeret-furdalás ég az arcán? Vajon mivel magyarázható, illetve mennyiben prognosztizálható egy adott szó használati köre? Mennyiben függ ez össze, illetve következik az adott nyelvben kódolt világképpel? A szemantikán belül számos elmélet lényegében ezekre a kérdésekre keresi a választ (LAKOFF–JOHNSON 1980; LAKOFF–TURNER 1989; ARUTYUNOVA 1990; BARANOV–KARAULOV 1994; JAKOVLEVA 1994; PAVLOVICS 1995 stb.).

Az elmúlt években az ún. naiv nyelvi világkép vizsgálata és rekonstruálása az orosz nyelvészeti vizsgálatoknak is a homlokterébe került. Az alábbiakban három, az orosz naiv etika egyik kulcsfogalmával, a совесть (lelkiismeret) szóval foglalkozó tanulmány összehasonlító ismertetése után kitérek a magyar fogalomnak néhány, az oroszétól eltérő lényeges sajátosságára is. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Kilencedik rész)

6 március 2014

hume-001De ha ilyen sok nehézség rejlik  az a posteriori érvben, szólt most Demea, akkor nem volna-e jobb, ha ama egyszerű és fenséges  a priori érvet tennénk a magunkévá, amely, tévedhetetlen bizonyítást nyújtva nekünk, egyszerre  megszüntet minden kételyt  és nehézséget?  Ezzel az érvvel pedig egyszersmind bizonyíthatjuk az isteni tulajdonságok  végtelenségét is, amely, attól tartok, teljes bizonyossággal sohasem bizonyítható semmilyen más kiindulópontból. Mert  hogyan bizonyíthatna egy olyan okozat, amely  véges, vagy, legalábbis amennyire tudjuk, véges is lehet, egy végtelen okot?  Az isteni természet egységével megint csak az a helyzet, hogy nagyon nehéz, ha nem abszolúte lehetetlen levezetni pusztán a  természet műveinek szemléléséből, és a természet rendjének uniformitása sem fog – még  ha meg is engedjük fennállását – semmiféle  bizonyosságot adni eme tulajdonságot illetően. Eközben pedig az  a priori  érvelés… (more…)

Következő oldal »